Sonchus palustris), a nádas Hamupipőkéje
Ismeritek a mesét Hamupipőkéről? Tudjátok, amiben szerepel egy mostohaanya, s ott vannak a mostohatestvérek is, a krónika, ami regél a szépségről, királyokról és királynőkről, ami egy keserédes, szépséges történet, melyben a főhős hamuból lencsét válogat – persze nem önszántából –, de elveszett aranycipellő és ezüsttel díszített selyemruha, fenséges bál, titokzatosság éppúgy fellelhető a mesében. S persze a végén az elbeszélés, mint mindig, kedves és boldog befejezéssel zár.
Nos, hogy mindezt miért is áll itt bevezetésként? Ismerkedjetek meg egy szeretnivaló történettel a csorbóka-félékről. Ebben is szerepelnek testvérek, hogy mostohák-e, vagy sem, a végére biztosan kiderül, itt is láthatsz szépséget, tündöklő magasságokat – de még milyen magasat –, részed lehet a természet ajándékában, még ha mindez nem is annyira meseszerű.
Lássuk hát, kiről, miről mond el sok újat és ismeretlent a soron következő rövid anekdota! A csorbóka neve már kimondva bűbájosan hangzik, bár lehet, hogy a névadás kissé segíteni kívánta az egyébként nem túlságosan látványos növény első lépéseit. Bár, kinek mi a szemet gyönyörködtető, ez mindig szubjektív. Ha valaki szereti a karcsú, magasra törő, színesen ragyogó egyéniségeket, a csorbóka-félék bizonyára ott lesznek a sorban.
Négyen vannak testvérek, a szelíd, a mezei, a szúrós és a mocsári csorbóka. Neveik alapján rögtön látható, kinek milyen sorsot szánt a természet királynője. Ők mind a négyen Magyarországon fellelhetők, vagy egyszerű mezőgazdasági területeken, gyomtársulásokban, vagy összetettebb, vizesebb tájakon, akár épp itt, a Balaton partján.
A mocsári csorbóka – Sonchus arvensis – ahogy a latin nyelvben nevezik, 60-130 cm magasra törő, de akár 3 méteresre is megnő. Magassága függ a talaj tápanyagtartalmától, tehát minél magasabb példánnyal találkozol, annál gazdagabb az adott élőhelye.
Az őszirózsafélék családjába tartozik, az egész világon elterjedt gyomnövényfaj. Bolygatott területeken, üde gyomtársulásokban fordul elő. Főleg a dombvidékeken és a középhegységekben elterjedt, az Alföldön ritkábban találkozhatunk vele. Ám itt a nádasokban, mocsárréteken, magas kórósokban, magas sásosokban vidáman él.
A csorbóka (Sonchus) nemzetség a fészkesvirágzatúak családjának (Asteraceae) Cichorieae alcsaládjába tartozik, amelyre jellemző, hogy csak nyelves virágokkal találkozunk, a növények pedig tejnedvet tartalmaznak. Évelő növény, melynek merev, csöves szára van. Ez tartást ad neki, ezért is láthatunk akár több méteres példányokat is. Levelei keskeny-lándzsás formájúak, színük kékeszöld, több, egyenetlenül elhelyezkedő tüskés vagy fűrészes foggal. Ez eddig nem túl vidám. De ott van az égretörő virágzat, 2-2,5 cm-es átmérővel, aranysárga színben, amely már távolról jól látható, magasan a szár csúcsán trónol. A virágzat nyelves aranysárga, fogas csúcsú virágokat tartalmaz, egyszerre sok fészkű, sűrűn mirigyszőrös. A repítőszőrök fehérek. Színre és feltűnőségre épp olyan, mint a pitypang sárgálló éke.
A virágzás június-októberre tehető, s ezt követően látható a lapított, barna bóbitás kaszattermés. Ami pedig a fészekvirágzatúak jellemző terméstípusa. Hasonlatos a forma, mintha a napraforgó termésére gondolnánk. Azaz a termés kialakulásában két termőlevél vesz részt, fel nem nyíló száraz termést alkotva. A termésfal a maghéj nem nő össze (így tudod könnyebben kiszedni a napraforgót a héjából). De térjünk vissza főhősünkhöz, a mocsári csorbókához.
Ahol épp állsz, s ha mindezt a megfelelő időben teszed, talán itt, magad körül is találsz majd mocsári csorbókát. Ha szerencséd van, mert épp az év azon szakában sétáltál erre, bizonyára a virágzását is megpillanthatod. Mennyire magasan kitűnik a többi növény közül! Látod, a szépség mindig utat tör magának, s ez a természetre hatványozottan igaz. S mint ilyen, védeni kell. A védett és a fokozottan védett növények listáján is szerepel. Védett faj (természetvédelmi értéke 5000 Ft), annak ellenére is, hogy alacsony természetességű nádasokban akár nagy tömegben is felléphet.
Vigyázz rá Te is, csak szemléld és hagyd meg ezt az élményt az utánad érkezőknek is!
A mocsári csorbóka (Sonchus palustris) ily módon próbálja meg magára felhívni a figyelmet. Magasra nő és színes formát mutat. „Tesvérei” hasonlóak, bár mindnek megvan a maga jellemzője.
A szúrós csorbóka (Sonchus asper) tápanyagban gazdag, üde gyomtársulásokban, szántókon, útszéleken fordul elő, országszerte elterjedt. Szintén gyomnövény. Intenzív sárga virágzattal bír.
A szelíd csorbóka (Sonchus oleraceus) levelei puhák, nem tüskések, kissé kékeszöld színűek, zsírosan fénylő hatásúak. Mi több, a szelíd csorbóka ehető. Levelei nyersen salátába keverhetőek, de elkészítési módja a spenóthoz is hasonlatos lehet, vagy akár levesekhez adható. 100 g levél 30–40 mg C vitamint tartalmaz. Zsenge szárait éppúgy, mint a rebarbarát, felhasználhatjuk. A szelíd csorbóka virágjainak színe sem élénksárga, inkább világossárga, zöldessárga. Szántóföldi és útszéli gyomnövényzetben él, országszerte gyakori.
A mezei csorbóka (Sonchus arvensis) akár már 150 cm magasra is megnő, évelő növény. Kúszó törzse legfeljebb fél cm átmérőjű. Lomblevelei kopaszok, kissé merevek, fényes zöldek. Nedves réteken és gyomtársulásokban országszerte gyakori.
S hogy a mesénk barátságos véget érjen, álljon itt a tanulság. Néhány perc alatt megismertél egy olyan kis növényt, ami nem agresszív gyom abban az értelemben, hogy nem alkot folyamatos, a többi fajt elnyomó gyepet és nem akadályozza a többi faj növekedését. Ez sok esetben példaértékű lehet.
Megismertél egy növényt, ami talán soha nem került volna a látómeződbe – feltehetően csak akaratlanul –, ám most a végére elmondhatod, új ismeretek birtokába kerültél. Ez mindenkinek kizárólag jót tesz, közben egy kellemeset sétáltál, s talán jóízűen mosolyogsz majd, miközben a vizet szemléled.
Mocsári csorbóka – ízlelgeted magadban, miközben a vízre pillantasz.
S most már biztosan nem felejted!hely kialakítása” elnevezésű projekt eredményeként új, a réginél jóval biztonságosabb horgászturisztikai kikötőstég, pihenőpark és panorámasétány létesült a régi horgászkikötőt körülölelő nádas mentén.
A Balaton északi partjának egyik legszebb látképet nyújtó szakasza az örvényesi öböl, amelyet a Tihany-félsziget foglal keretbe. A népszerű örvényesi szabadstrand közvetlen szomszédságában található vízparti területen megvalósított komplex turisztikai fejlesztés növeli a település turisztikai kínálatát és a szabadidős vízi közlekedés biztonságát.
Az örvényesi öbölben a horgászok számára biztonságos kikötőhelyként szolgáló, a Balaton partjára merőleges, stég típusú horgászkikötőhely épült, amely nemcsak a vízen töltött szabadidős tevékenységek kiindulópontjaként funkcionál, hanem közforgalmi kikötőként működve lehetőséget nyújt viharjelzés esetén a vízen tartózkodók számára, hogy azonnal elhagyják a tó nyílt vízfelszínét, ezzel nagyban megnövelve a szabadidős vízi közlekedés biztonságát a Balatonon.
A fejlesztés a turisták számára ingyenesen és az év bármely napján elérhető lesz, horgászturisták és a vízparthoz érkezők is szabadon megközelíthetik.